Térkép - Herzogenbuschi koncentrációs tábor (Nationaal Monument Kamp Vught)

A herzogenbuschi koncentrációs tábor (hollandul: Kamp Vught, ejtsd: [kɑmp ˈfʏxt], németül: Konzentrationslager Herzogenbusch) egy náci koncentrációs tábor volt a hollandiai Vughtban, ’s-Hertogenboschhoz közel. A franciaországi Natzweiler-Struthof mellett ez a láger volt az egyetlen a Harmadik Birodalmon kívül, amelyet közvetlenül az SS irányított. A tábort először 1943-ban használták a megszálló erők, összesen 31 ezer embert tartottak fogva. 749 ember vesztette életét a lágerben, a többi foglyot továbbszállították más táborokba, közvetlenül azelőtt, hogy a szövetséges csapatok felszabadították volna a területet 1944-ben. A háború után börtönként funkcionált, ahol németeket és holland kollaboránsokat tartottak fogva. Napjainkban egy látogatóközpont van a tábor helyén, egy kiállítással, illetve egy nemzeti műemlék, amely az áldozatok emlékét őrzi.

A második világháború idején a németek megszállták Hollandiát, ahonnan zsidókat és más foglyokat deportáltak az amersfoorti és westerborki tranzittáborokon keresztül, többek közt Auschwitzba, illetve Bergen-Belsenbe. Mikor Amersfoort és Westerbork már nem volt megfelelő a foglyok nagy száma miatt, az SS egy új koncentrációs tábor létesítésére adott parancsot Vughtban, közel 's-Hertogenbosch városához.

A herzogenbuschi koncentrációs tábor építése 1942-ben kezdődött meg. A láger a német munkatáborok mintájára lett kialakítva. Az első foglyoknak, akik 1943-ban érkeztek meg kellett befejezniük a tábor építését, az SS 1943 januárjától egészen 1944 szeptemberéig működtette a lágert. Ez idő alatt közel 31 ezer embert tartottak itt fogva, zsidókat, politikai foglyokat, ellenállókat, romákat, a Jehova Tanúit, homoszexuálisokat, hajléktalanokat, fekete piaci kereskedőket, bűnözőket és túszokat.

Az éhezés, a betegségek és a bánásmód miatt legalább 749 férfi, nő és gyermek halt meg a táborban. Ezek közül 329-et a tábor külterületén lévő kivégzőhelyen gyilkoltak meg. Amikor a szövetségesek közeledtek, a vezetés úgy döntött, evakuálják a tábort, és a foglyokat továbbszállítják kelet felé. Amikor 1944 szeptemberében a 4. kanadai páncéloshadosztály és egy másik alakulat felszabadította a területet, már lakatlan volt.

A háború utáni első években a tábort németek és holland SS-ek, kollaboránsoknak és gyermekeik, illetve háborús bűnösök fogvatartására használták. Kezdetben a szövetséges katonák őrizték őket, később ezt a hollandok vették át.